Gyorsan elsuhantak Jessica mellett, akinek éppen egy helyes pincér csapta a szelet... Észre sem vette a kislányt és Jamest elfutni, pedig elég feltűnő jelenség volt. És mint minden közös pillanatukról, a titkos fotós erről is képet készített. Néhány pillanat múlva ők a tetőn voltak, a fotók pedig kiakasztva a konyhán a rendelés cetlik közé.

- Innen nappal is gyönyörű a kilátás. Mellesleg mennyi az idő? - Beauty észrevette, hogy már megy le a nap. Aminél persze mi sem gyönyörűbb, de azért aggódott, hogy megint eltelt egy nap.

- Nem tudom, igazán nem számít! Inkább élvezzük ezt a kellemes levegőt.

- James, ha már így itt vagyunk. Végre nyugton. Beszélj kérlek nekem Mirandáról.

- Ajjajj, tudtam, hogy ezt nem úszom meg, de cserébe ígérd meg, hogy utána Daniel, vagy ki is terítékre kerül.

- Megígérem.

- Hát jól van. Miranda 10 éves korom óta ismer. Az apja kedves ismerőse az  apámnak, ezért nem merem megmondani, hogy ki nem állhatom Mirandát. - Húú... Beauty megnyugodott picit. A srác közömbös. - Ők azt hiszek, hogy szeretjük egymást. Sajnos Miranda is ezt hiszi, vagy csak ezt akarja hinni. Nálam azonban más a helyzet, de természetesen megbántani sem merem. Ugy érted? Nos körülbelül ennyi a mi történetünk... Te jössz!

- Háát... hol is kezdjem? Gimibe jelentkeztem, most volt szünetben a vizsga, amin persze megbuktam. - itt kicsit Beauty elszégyelte magát, és várta James reakcióját, de mikor észrevette, hogy a srác meg sem rezdül a katasztrófa hallatán, tovább folytatta. - De találkoztam Daniellel, és ő segített elérni, hogy javítót írhassak. Én egyedül. Ő egy ott tanuló gimis diák. Szóval ez nem sokkal az utazásom előtt volt. Pár napot lehettünk csak együtt. Semmi egyéb. tehát kb. ennyi a mi kis történetünk is.

     James ezen a ponton felkacagott, kicsit gúnyosan...

- Szóval akkor csak félreértés volt minden, ami körülvett minket? - nevetett Beautyra, de nem várt választ. És ezt Beauty tudta. Egy ideig csak néztek előre... A semmibe. Majd...

- Figyelj Beauty. Van egy robogóm... Ha gondolod holnap... mi ... izéé... szóval érted, nem? - zavarban volt, ennivaló!

- De, szivesen Jack! - kuncogott a kislány sejtelmesen.

- Hee? Milyen Jack? - csodálkozott James.

- Óóó... amikor Leonardo Di Caprio a Titanicban hős megmentő volt, te éppen vécén voltál? - kinevette a fiút. - Ő volt Jack. A helyes főszereplő, aki elnyerte Rose kisasszony szívét. - Ekkor már James is felfogta, és együtt nevetett vele. Majd megragadva az alkalmat megint belekezdett egykori mondandójába.

- Beauty... tudod én... mikor először találkoztunk. Nagyon szimpatikus lánynak tűntél. És én az első estét egy amolyan ismerkedős randinak tekintettem. Ez most nem tudom, hogy mi, ha nem randi. És a holnapi robogózás... De tudod én ezek nélkül is... már az elejétől... én...

KLIKK... - Tádáámm, és máris kész az újabb remekmű a párról, akik szétrombolták a nővérem álmait! - és már meg is volt a lesifotós.

- Joseph, azonnal add ide azt a gépet! Miért csinálod ezt? Fejezd be! - förmedt rá James.

- James, pajtikám. Te nem tudod hol a helyed. Te is és én is nagyon jól tudjuk, hogy ezek a fotók milyen sokat érnek. Illetve érnének, ha eladnám egy újságnak, mint James a híres...

- FOGD BE A SZÁDAT! - Beauty sosem látta Jamest ilyen ingerültnek, kicsit meg is ijedt tőle.

- A-a James... sokba fog ez neked kerülni, ha továbbra is ezzel a lánnyal flangálgatsz. És ha mégegyszer megbántod a nővérem, esküszöm mindenki megtudja a kis titkodat! - ezzel el is szalad a lépcsőház irányába a kis fotós palánta.

- James mi volt ez? Ki ez? Milyen titok? És hogy hogy ő is tud magyarul? - Beauty értetlenül állt ott...

- Tudod Beauty, ő Miranda öccse.Talán még Mirandánál is rosszabb és aljasabb. A magyar tudását apámnak köszönheti. Együtt járatott minket külön órákra. Szerintem most le kéne mennünk. Megint galibát csinált ez a kis bajkeverő.

     Beauty nem is kérdezett többet, az a bizonyos titok pedig, titok maradt! Rohantak le Jamesszel. Mikor leértek természetesen ismét éljenzés fogadta őket. Egyedül Miranda, és öccse meg apja, volt zaklatott. James apja és Miranda apja elmentek James apjának irodájába beszélgetni. Beautyt körberajongták. Ám akkor megérkezett Miranda. Mindenki megnémult.

~ Te! Beauty! Felelj! Miért kell neked James? - Miranda megállt Beautyval szemben. Csepnyi idegesség keringett ereiben. Beauty csak állt, mint egy kőszobor. Az amúgyn agyszájú lány most megnémúlt.

~ Hagyd békén Miranda! Semmiről nem tehet. Ő csak egy vendég itt, nem kell mindenkit elijesztened, aki hozzám mer szólni. - Beauty természetesen alig értett pár szót.

~ És te James? Mit akarsz ettől a lánytól, Miért futsz így utána? Mondj egy okot és én ígérem elmegyek innen. - Miranda szavai belehasítottak a levegőbe. A felszültségbe, ami most szinte kézzel fogható volt. Komolynak látszott. De aztán James előrébb lépett egyet, megfogta Beauty kezét, kihúzta magát, és hangosan csak ennyit szólt:

- Mert szeretem!

     Dermedt csönd és kőkemény ijedelem ült a társaságra. 50 embernyi személyzet csak azt várta, vajon hogyan reagál Miranda, vagy Beauty. Miranda ekkor Beautyhoz lépett.

~ Kislány. Győztél. A soha viszont nem látásra. - megfordult, kézen fogta öccsét, elvette annak fényképezőgépét és átnyújtotta Beautynak. Az öccse még kiabált egy sort a gép miatt, de Miranda megígérte neki, hogy vesz egy másikat, s ezzel el is tűntek az ajtóban.

     A tömeg még mindig hallgatott. Síri csend volt. James nem mert megfordulni, hogy Beautyra nézzen. De ekkor visszatért az igazi nagyszájú Beauty, aki a csend megtörése végett James nyakába ugrott és egy juhéé kiáltást hallatott. A tömeg újjongott. Teljesen fel voltak pezsdülve.

- Nézz ide Beauty. 2 napja vagy itt, és mennyi mindent színesebbé tettél. És mindössze két nap alatt megtörted Miranda 8 éve tartó zsarnokoskodását a Hotelben.

- Ugyan, nem is volt olyan gonosz lány... - Jessica jött elő a tömegből és megölelte Beautyt. Nem sokkal később beállított James apja, az igazgató. Ismét csönd lett.

- Mindenki munkára. - szólt szigorúan - Végre elmentek Mirandáék! - és ekkor megint újjongás tört ki.

- Apa...  de én azt hittem, kedveled Miranda apját. - csodálkozott James.

- Ugyanmár! Charles rendes ember, de a felesége Elizabeth, meg a két neveletlen kölyke az agyamra mentek már. Láttam mit műveltek veletek. Én mindig is tudtam, hogy Miranda nem hozzád való. Elizabeth szorgalmazta folyton. Hozzád pont egy ilyen kislány való, mint Beauty. - ezzel elmosolyodott az öreg, majd elment.

- Beauty... - fordult hozzá James - megyünk úszni?

- Úszni? - meglepődött.

- Aha.. lent az alagsorban van egy uszoda. Kérlek gyere le velem. Illetve Rose kisasszony, megtisztelne azzal, hogy velem  tart?

- Természetesen Jack! - nevetve átsuhantak a tömegen és eltűntek. Az emberek továbbra is ünnepelték őket.