Pár éve résztvettem egy gyorsolvasó tanfolyamon. Aztán megkaptam a Reader's Digest-et mikrofilmen, de mire a mikrofilmolvasót felállították, én már készen is voltam. De nem ez volt az egyetlen tanfolyam, amin voltam. A másik a gyorsvárakozási tanfolyam volt. Most már tíz perc alatt tudok egy teljes órát várni.

Egyszer egy ember megkérdezte az utcán, hogy tudom-e hány óra van. Mondtam, hogy "igen, de nem most." Egyébként egy órát késik az órám, és nem tudom megjavítani. Úgyhogy a jövő héten Londonba költözöm.

A múltkor, amikor a szekrényemet takarítottam, találtam egy úszófelszerelést, amit még én magam készítettem, szivacsból. Emlékszem, amikor egyszer használtam. Amikor kijöttem a medencéből, senki nem tudott úszni, amíg vissza nem mentem.

Mellesleg lebegtetni tudom a madarakat. De ez senkit nem érdekel.

Néha elgondolkozom azon, hogy milyen kicsi is a különbség a horgászás, és a között, hogy a parton állsz, és úgy nézel ki, mint egy hülye. Meg azon, hogy mi lenne, ha a csomagokra nem az "Itt nyílik" feliratot tennék, hanem valami olyasmit, hogy "Valahol máshol nyílik".

Még valamit akartam. Hmmm. Elfelejtettem, hogy mi volt az. Éppen amnéziám és deja vu érzésem van egyidejűleg. Mintha ezt már egyszer elfelejtettem volna. Az agy egyébként a legcsodálatosabb szerve az embernek. Elkezd működni abban a pillanatban, amikor reggel felébredsz, és meg sem áll, addig, amíg be nem érsz dolgozni.