- Nos, köszönöm James. Fantasztikus volt a mai nap, a holnapit meg egyenes imádni fogom. - nevetett Beautyt és közben vízes tincseit törölgette.
- Örülök neki, hogy tetszett Rose kisasszony. Holnap jövök önért, hogy várost nézzünk. - meghajolt, majd elment.
Beauty alig bírta megállni, hogy ne ugrándozva szaladjon be a naplójához, hogy leírja a mai napot. Még élénken emlékezett James szavaira... "Mert szeretem!" 5 perc múlva természetesen már írta is... Közben végig gondolkozott.
Vajon James komolyan goldolta, amit mondott? Lehet, hogy Beauty értette félre, és Jamesnél a "szeretem" csak barátilag szól?... Máris megvolt az újabb bizonytalanság Beauty szívében. A bizonytalanság, amely félelmet is szült, hiszen Beauty... Beauty örült annak, amit akkor hallott! Vajon hogyan tovább? Miközben mindezeken elmélkedett, már egészen messze járt. Mind ebben a messziségben megbabonázva elnyomta az álom.
Reggel nem éppen madár csicsergésre, annál inkább hatalmas harsonára ébredt! Jessica rémülten keltegette. Megvolt a hatása. Beauty azt hitte kitört a háború! Azonnal felkelt!
- Beauty! James! James! Vár téged! – Jessica össze-vissza magyarázott, de Beauty sajnos megértette. Elaludt. És James itt vár rá, ő pedig sehol nem tart. Na remek.
- Jess légyszi szólj neki, hogy mindjárt megyek! Csak 10 perc. Várjon meg lent! Az előtérben.
Amit csak tudott gyorsan magára kapott, rendbe szedte a haját, már amennyire tudta a nagy riadalomban! Mint tudjuk Beauty nem a pontosságáról volt híres. A 10 percből 15 lett, a 15-ből pedig 20. James csak várt türelmesen. Majd kiment az épület elé a robogóhoz.
Beauty szél sebesen rohant le a lépcsőn. Nem volt türelme megvárni a liftet sem.
Mikor leért sehol nem látta Jamest. Megijedt. „ Talán átvert? Vagy csak megunta a várakozást, és most azt hiszi én hazudtam neki?” Ezen meg ezer ilyen gondolat futkározott a fejében… Azonban mikor kinézett az üvegajtón meglátta aggodalmának tárgyát.
Mostmár nyugodtabbak voltak léptei. Nyugodtabbak és könnyedebbek. Már nem aggódott semmi miatt. Valahogy James közelében mindig nyugalom uralkodott az amúgy nagyon szeleburdi lányon.
- James ne haragudj! Elaludtam. Tegnap későn feküdtem le, és órát sem állítottam be. Kárpótollak érte, ígérem! – magyarázkodott.
- A kárpótlás nem hangzik rosszul, biztosan lesz rá alkalmad. De nem kell aggódnod. Nem esik nehezemre rád várni! – ezzel rákacsintott Beautyra.
Beauty már érezte. Tudta, hogy a tegnapi vallomás nem csak holmi levegőbe beszélés volt. Egyben azt is érezte, hogy elvörösödik az arca. Nem tudta miért. Mi ez a reakció részéről. Szóhoz sem tudott jutni. Pedig nála ez ritka volt. Az arca forróbb volt minden másnál. Csak remélni merte, hogy James nem veszi észre. De nem így lett.
- Ajjajj, úgy látszik nagyon meleg van. Kicsit kipirultál. – James közömbös mondatokba rejtette a teljesen nyilvánvalót. Zavarba hozta Beautyt. Azonban látta, hogy Beauty ettlől még kellemetlenebbül érzi magát, inkább terelte a témát. – No sebaj! Vedd fel a bukósisakot és máris jobb lesz. – Ezzel Beauty felé nyújtott egy kis piros motoros fejvédőt. Az oldalán EXTREME felirattal. Beautynak ez szemet szúrt, és a korábbi hallgatag, zavart kislányból kibújt a nagyszájú, mindenkit elsöprő lány.
- Na neeem! Ha száguldozni akarsz, menj egyedül! Köszi, de még szeretnék dédunokákat. Családi házam sem volt még, pedig minden álmom. Mellesleg mondhatod, hogy buta liba vagyok, de ez a ketyere tök bénán nézne ki a fejemen… Nem vagyok gomba! – Beauty értetlenül forgatta a sisakot, aztán egy szúrós pillantást vetett Jamesre.
- Na látom visszatértél. Már kezdtem aggódni. Hol van az a mindig hepciás Beauty. Nem különben kislány nem kell aggódnod. Senki nem akart itt száguldozni! – James mosollyal tarkítva egy grimaszt küldött Beautynak.
Beauty nem is szólt többet. Hagyta, hogy 1 napra most gomba legyen, ha más nem is. James megdicsérte, mondván másokon nem állt ilyen jól, de Beauty fintorogva nyelvet öltött, mire James megpöckölte az orrát. Gyerekesebbek voltak, mint két 8 éves testvér. Nem is maradt rajongók nélkül a mutatványuk. Elment mellettük egy két gyerekes család. A kislány és a kisfiú nevetve fordultak feléjük. Erre már Beauty és James is hangos nevetésben tört ki. Pár perc múlva már egy tengerszerű tónak a partján voltak. Nem lehetett látni a végét, és a partvonala is nagyob hosszú volt. Gyönyörű volt az idő. Beauty jól éreztem magát. Az útra elhozta magával a fényképező gépét is. Rengeteg képet csinált. James galamb vadászatáról. És amikor ő maga leette magát fagyival, és James undok módon lefényképezte. A vízről is készített képeket. Hamar teltek a percek, órák. Dél tájt azonban valami mégis közbejött. 3 lány sikoltozva rohantak a parton kagylókat keresgélő Jameshez. Beauty csak ült fentebb a homokban és nézte. Sok mindent nem hallott, ezért kisvártatva felállt és odament. Ahogy közeledett már egyre jobban értette.
- Kérlek! Csak egy autogrammot! Ha nem is a hasamra, akkor a karomra. Légyszi! – majdhogynem térden állva könyörgött a hosszú, barna hajú lány Jamesnek. Beauty értetlenül állt meg mellettük.
- James, kik ezek? – szólalt fel egy kis idő múlva.
- Milyen James? – kérdezett vissza egy másik hátulról.
- Nem tudom Beauty, menjünk innen! – Ezzel megfogta Beauty kezét és ott hagyta a sikongató lány csapatot.
- Mi is ott leszünk a koncerten! – már csak ennyit lehetett hallani az előbb még könyörgő lánytól, ahogy távolodtak.
Nem sokára elég messze kerültek a lányoktól. James megállt és leült, nem messze a víztől. Beauty kövötte ebben, de neki volt hozzáfűzni valója:
- Én ezt nem értem. Mit akartak tőled azok a lányok? – meresztette tekintetét a vízre.
- Magam sem tudom. Meg voltak őrülve. – James egyértelműen zavart volt! Beauty pedig kíváncsi.
De sebaj, egyszer úgyis megtudja! | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
