Beautyék elég hamar visszaértek a kis kirándulásról. Nem is beszéltek már nagyon, csak elköszöntek egymástól, és mindenki ment a saját helyére.

- Holnap látjuk egymást. - intett vissza James, és már ment is fel háttal a lépcsőn.

- Igen, azt hiszem. - mondta halkan Beauty. James azonban már nem hallotta. Valamiért James feszült volt. Beauty pedig lehangolt! Egyfolytában gondolkozott.Talán azok a lányok idegesítették fel Jamest. Beauty nem tudta mi a baja. Ideje sem volt ezen elmélkedni, mert ahogy ott állt, egyszercsak mögé lépett valaki és a válára tette a kezét.

- Beauty. De jó, hogy megtaláltalak! Ne mesélj milyen volt a hercegünkkel randizni? Amúgy holnap szabis vagyok, nincs kedved eljönni velem vásárolni délelőtt? - mikor Beauty megfordult meglátta az ismerős hanghoz tartozó mindig mosolygó Lisa arcát. Rögtön ki is lépett a maga komor egyhangú gondolkozásából, és rámosolygott Lisára.

- Menjünk be a kávézóba és ott megbeszéljük! - válaszolt kedvesen.

     A kis elkerített helység nagyon hangulatos volt. Egy sejtelmes sarok az étteremben, picur lámpákkal megvilágítva. Ez volt a hotel kávézója. A lányok beültek egy kis eldugott asztalhoz. Lisa, mint ott dolgozó, minden hónapban ingyen fogyaszthatott bizonyos mennyiségben a hotel termékeiből. Két málnás shake-et rendelt, de Beauty időben szólt, hogy a málnát nem szereti annyira. Természetesen volt más választás is... Pár perc múlva már ismét gondolkodó arccal kavargatta a csokis shake-et. Lisa észrevette, hogy valami nem teljes Beauty körül.

- Mi a baj? Mégsem volt olyan jó a napod? - aggodalmaskodott Lisa.

- Jajj dehogynem! Fantasztikus volt! - próbálta elfedni bánatosságát. - Lisa, készítettem képeket. Nem tudott hol lehetne előhívatni. Szeretném, ha már a kezemben lennének. El fogom tenni emlékbe a naplómba.

- Ó, értem! Dehogynem tudom! Akár most azonnal elvihetlek oda! - mosolygot Lisa, és már indult is. Visszalépett egyet, és magával rántotta Beautyt. Beauty még meg sem itta az italát, de már nem is ez volt a legfontosabb. Ő is izgatott volt.

     Pár perc múlva már egy OPTIC nevű üzlet előtt álltak. Lisa elvette Beauty gépét, elkapta a lány kezét és berángatta. Odaadta az eladónak, és csak ennyit szólt:

~ Írja James úr számlájához kérem! - és természetesen az eladó bólintott.

- Micsoda? NEM! - tiltakozott Beauty...

- De igen! A te kis herceged látta, hogy összebarátkoztunk, és már az elején megbízott engem, hogyha bármire szükséged van, segítsek neked, mert nem tudsz németül és elkavarodsz, nem mellesleg pedig anyagilag is bármikor akármit átvállal. Persze így tudja ellenőrizni, hogy miket vettél. - kuncogott Lisa gonoszan.

     Beauty csak pislogott. Le volt döbbenve. Hamarosan már meg is kapta a képeket egy kis tasakban, és visszatértek a hotelba. Megálltak az előtérben. Lisát hívták a konyháról. Beauty egyedül maradt ismét. Egyedül... Olyan csúnya szó. Beauty csak úgy beleremeg, ha eszébe jut ez a szó. Kinyitotta a kis tasakot, és nézegetni kezdte a képeket. Mindegyikből csak úgy áradt a vidámság. Látszott rajtuk a jó kedv. És ekkor megint a fülébe csengett a szó... egyedül! Bedobbant a szíve. És egy súlyos gondolat motoszkált odabent. " Hiszen... hamarosan... haza kell megint mennie! James! Lisa! Jessica! EGYEDÜL!! " Émelyegni kezdett. Szinte belebetegedett a gondolatba, hogy hamarosan mindennek vége lesz! Kiszaladtak a könnyei. A portás fiú felemelte a telefont és tárcsázni kezdett. Beauty csak nézett maga elé, szeme sarkából a pult mögött álló fiút figyelve. Teljesen elhagyta magát. Mély depresszióba esett. Hullottak a könnyei, sokat nem is látott tőlük. Csak egy elmosódott alak foltja rajzolódott ki a lépcső felől. A homályos kép elsötétedett, mikor az alak odalépett mellé, és beárnyékolta. Beauty nem is nézett fel. A portás fiúra nézett, aki szintúgy rá, és mosolygott. Gyanús volt! Ő hívta. Azt, aki most mellette áll. Lehívta Beautyhoz.

- Állj fel! - parancsolt rá Beauty az ismerős hang ismeretlen homályos képe. Hangja mégis kedves volt, és kérő. Beauty felállt, de feje mindvégig lehajtva maradt. Ez sem sokáig. A mellette álló megfogta az állát, felemelte és puszit adott a homlokára. Beauty arca megint tűz forró volt, de most inkább a sírástól, csak aztán az eseménytől, mikor meglátta, kitől is kapta azt a bizonyos puszit. - Mi a baj Beauty? - Beauty kinyitotta a szemét. Mint mindig James arca segítőkész volt.

     Nem bírt megszólalni. James kérdése válasz nélkül maradt. Beauty könnyei elmaradtak, és törölgetni kezdte arcát. James megfogta a derekát, szorosan maga mellé húzta, és elindult a lépcső irányába. Beauty szó nélkül követte. Közben a fiú csak ennyit szólt németül a portáshoz:

~ Köszönöm, hogy szóltál. Meghálálom. - A pultos fiú hang nélkül bólintott.

      Nem sokkal később Beauty a legfelső szinten találta magát az épület leghátsó bal szárnyában egy strasszos, piros ajtó előtt. James ajtót nyitott, és előreküldte a lányt. Beauty kissé nehézkesen, és félve, de belépett a hatalmas szobába.

- Itt lakom. Nos mostmár láttad, szóval akár le is ülhetsz. -  és ezzel helyet mutatott Beautynak. Szavaiban kedvesség lappangott, próbálta oldani Beauty gyászos hangulatát. A lány nem reagált az intésre. Továbbra is szó nélkül állt. James nem látott más kiutat...

- Beauty, ha nem kelsz fel azonnal, itt hagylak! - nevetett James. - Apám úgysincs itthon. Bezárlak ide, és akkor játszhatsz Csipkerózsikát. Aztán majd szólj, ha megint élsz. - ekkor már James is elkomolyodott.

     A szoba közepén két piros, bőrből készült kanapé állt egymással szemben, köztük egy kis üveg dohányzóasztallal. Tényleg nagyon nagy volt a szoba. Az ajtótól balra egy hosszú pult választotta el a nappalit a konyhától. Minden piros volt és fekete. A nappali hátsó bal sarkában pedig egy terjedelmes fa asztal állt. Étkező asztal. Beauty szembe nézett, és csak ekkor vette észre, hogy a ház fala végig üvegből van, csak el van takarva egy sötétítővel. Szebbnél-szebb szobanövények díszítették a helyiséget. Minden bútor harmónikusan illeszkedett a szoba piros színéhez, amit egy fenti és egy lenti fekete csík ívelt át. A padlón a nappaliban fekete szőnyeg volt, a konyha fekete járólapokkal volt kirakva. Jobbra egy tágas, boltíves átjáró volt egy amolyan irodafélébe. Ott is fekete volt minden. Búskomor szín, de itt mégis a nyugalmat és békét jelezte. Valószínűleg James apjának irodája volt az. Biztos ott szokta megbeszélni a fontos dolgokat a munkatársaival. James vajon az apja állását is örökölni fogja a hotellel együtt? Nagy teher lenne. Tovább kutatott a szemével, csak egy ajtót látott a konyha melletti folyosó végén, rajta egy Toilette felirattal, de más szobát nem látott... Nem tudta, vajon hol van James szobája.

- Ne haragudj. Csak egy kicsit rosszul érzem magam. James... - Beauty kérő hangot ütött meg, amire James azonnal felfigyelt. - ...kinézhetnék az ablakokon?

     Jamest váraatlan érte a kérés, de mosolyogva teljesítette. Örült neki, hogy Beauty végre megszólalt. Beauty odalépett az ablakhoz és lenézett. Ugyanaz a látvány tárult elé, mint a tetőről. Azonban hiányolta a csendes, meleg szelet, amely mindig a hajába kapott. Megfodult. James ott állt mögötte, várva az újabb kívánságot. De Beauty nem kért többet.

- Köszönöm. - majd elhalgatott

- Mi a baj Beauty? Mondd el! Kérlek... - James szomorú arca megrémítette Beautyt. És megint kiszaladtak a könnyei ... Eszébe jutott... az a szó... ismét... felrémlett benne. Egyedül.