"Kedves naplóm!

          Azt hiszem neked mesélek először arról, hogy mik történtek velem ma. :) Neves egyszerűséggel írhatom, hogy Jamesnél aludtam. Persze nem úgy, ahogy most mások gondolnák, ha nekik mesélném. Elbóbiskoltam, ő meg eltűnt. Istenem... Mik történnek itt velem. Most van kedvem írni, ugyanakkor izgatott vagyok. A koncert, James... huhh... Lehet, hogy sétálnom kéne egy kicsit, és hagynom ezt az egész írogatást. Ne haragudj, nem tehetek mást."

Becsukta. De majd úgyis fellapozza megint, ha valami érdekes történik. Elindult az ajtó felé, de eszébe jutott, hogy inkább egy forró fürdőre vágyna előtte. Bemerészkedett az eltúlzott méretű kádhoz és hamarosan már bele is süllyedt a málnás illatú tömör gyönyörbe, ami körülölelte. Dalra is fakadt, amit még sosem csinált. Húsz perc elteltével elege lett a semmit tevésből, úgy érezte eleget lazított és ideje lépni is. Az éneklés persze nem marad félbe és mi mást is énekelhetett volna, mint kedvenc bandája egyik nagy slágerét. Mikor ledobta vizes hajáról a törülközött és szárítani kezdte, hallotta, hogy valaki benyitott. Félelemre nem volt oka, úgyhogy csak kiváncsi volt ki lehet az. De jobb kilátásra nem volt esély, mivel Jessicával volt összezárva, más nem nagyon lehetett. És bizony mikor kikukucskált a fürdőből, nem is érte meglepetés.

- Szia Beauty. - üdvözölte nyájasan Jess, miközben ledobta fekete, lakkos bőr válltáskáját. - Mi a helyzet? Egész délután nem láttalak sem téged, sem a lovagodat. Mit csináltatok?

- Ezt akár én is kérdezhetném tőled, mert mióta itt vagyunk, te minden percben más férfival ütöd el az időt. Mellesleg nem kell többes számban beszélned rólam ás Jamesről... amúgy meg nem a lovagom. - Beauty már majdnem villámokat szórt, pedig nem is volt rossz kedvében. Kifejezetten jól érezte magát, úgyhogy picit visszavett a fenyítésből. - Helyzet az meg végképp nincsen. Jameset én sem láttam, azon kívül pedig nincsen kedvem róla beszélgetni. Inkább meséld csak el te, hogy mi dolgod akad minden napszakban, hogy soha nem is vagy a szálláshelyen??

Jessica belepirult és zavartan kuncogott, ami nem volt tőle szokatlan. Nem tartozott a "Büszke és határozott nők klub"-jának oszlopos tagjai közé. Jessica bármennyire is volt már felnőtt, sosem tűnt annak. Egy éretlen tinihez jobban hasonlított.

- Találkoztam egy nagyon kedves férfival, aki körbevezet a vársoban, minden napra tud valami programot... de ha ez bánt téged, szólj, mert végülis miattad vagyok itt! - Jess szemei őzikésbe fordultak, ahogy bámult a kis faasztalra a nappaliban, Beauty látta rajta, hogy jól érzi magát nélküle is. Nem akart belerondítani... inkább javította a feszültséget...

- Hol találkoztatok? - kérdezte.

- Itt az étteremben... Az egyik alkalmazott az. Felszolgáló és pultos. Nagyon rendes fiú. Laurel a neve. Kedvelem őt. - Jessica szégyenlős kinézetét öltötte fel, ami hatott Beautyra.

- Rendben! Légy óvatos, én most megkeresen Lisát és beszervezek valamit estére... unatkozom. - Beauty anyáskodónak érezte magát, de ez most így helyén volt. És ezekkel a szavakkal be is fejezte készülődését. Eltette a naplóját biztonságos helyre, és elindult az étterem felé. Sok idő nem telhetett el, mire megtalálta Lisát, de...

- Sajnálom Beauty, nem megy ma este. Tudod... meséltem a barátomról... Ma végre szabad napos, és éjszaka elvisz randizni! - Lisa lesütötte a szemét, szégyelte magát, amit Beauty ugyanakkor nem helyeselt.

- Lisa emiatt egy percig se fájjon a fejed! - mosolygott Beauty megértően. - Megoldom az estémet, neked pedig jó szórakozást! - ezzel sietve távozott. Kicsit csalódott volt, de gondolta, majd így is meglesz valahogy. Felfedező útra megy! EGYEDÜL...

Útjában egy éles hang egy villanásra megállította... A recepciós fiú szólt hozzá, mikor elviharzott előtte, de még fél füllel hallotta...

~ Vigyázzon magára, és ne kóboroljon sokáig, nem tanácsos egyedül mászkálnia egy idegen országban... - mosolygott előzékenyen Beautyra. Bár Beauty a felét is alig értette, annak, amit mondott, de azért hangosan megköszönte a fiúnak és elköszönt. Annyit még hozzátett szűkös nyelvtudásából, hogy ne szóljanak Jamesnek, hogy elment! Beauty bölcsnek bizonyult ezen a téren, mert James egy negyed órával később már faggatta is a recepcióst, hogy látta-e Beautyt, mire a fiú csak annyit felelt, hogy nem tudja hol lehet. James aggodalmas arca megijesztette a portást. James megköszönte a múltkorit, és még megbízta azzal a feladattal a fiút, hogy ha valaki keresi őt, a szobájában lesz, de ne zavarja senkit lehetőleg, és mindenképpen értesítse, ha Beautyt látja. A fiú bólintott, majd James tovább állt.

Beauty eközben már csodálatát tehette az utcák fényének, mert besötétedett. Valóban nem akart eltévedni, vagy kószálni, csak körülnézni. Sebesen járta az utcákat. Bekacsintott mindenhova, ami felkeltette az érdeklődését. Majd megpillantott egy egészen aprócska könyvesboltot, ami egyben ajándéktárgy és szunevír üzlet is volt. Micsoda fantasztikus hely, gondolta Beauty. Itt vehet valamit az otthonaiknak. Nem volt nála sok pénz, de néhány ketyerére éppen elég. Becammogott az üzletbe nagy kegyesen, miután agyon vizslatta a kirakatban sokarozó tárgyakat. Az üzlet üres volt, az eladón kívül nem volt más bent. Valószínűleg azért, mert lassan zárórára állt az idő kereke. Beauty mosolygott, majd a sok kis holmi közé vetette magát! Tele élvezettel és izgatottsággal.